9. Kézinyár (Keszthely)
2. nap (Hétfő – 2007. 07. 02.)

Mellék zöngeként engedjétek meg, hogy leírjam az első nap esti történéseit. A tapasztaltabb tábor lakók és edzők, pedagógusok már gyanították a rengeteg kipihent, nyári vakációról érkező diákról, hogy az éjszakai órák, nem éppen pihenéssel, alvással fognak elmúlni, de ezt már előre sejteni is lehetett. A már hagyományként megrendezésre kerülő kézilabda utánpótlás táborban meghökkentő módon sok kisgyermek érkezett - akiket „miniknek” becézett a sportolóként elhivatott közeg-, ez alapjába véve nem lett volna gond, csak így éppenséggel az alvással voltak „fennakadások”. A villanyoltás előtt, még edzőinktől közkívánatra megkérleltük a reggeli zenésébresztőt (magnóval), mely már évek óta e rendezvény szerves része volt. A kérést teljesítették, viszont mi nem feleltünk meg az elvárásaiknak. Hajnali fél kettőkor tért nyugovóra az utolsó diák, aki másnap már igen álmosan és tompultan mozgott az edzéseken. Úgy érzem, hogy már így a tábor elején rendkívül jó élményekkel lettünk gazdagabbak, hisz  ilyen klassz kezdete régen lehetett már az elmúlt idők kézinyáros táborainak, jó, nem túlzok: pontosan 1 éve. A beígért – kedvenc zene számokkal teletűzdelt – kissé hangos ébresztő nem maradt el, viszont a tábor lakók az első reggeliről annál jobban. Átszállingózva a közel 60 métert jelentő távhosszon a másik sportcsarnok épülettömbjébe, isteni illatok bűvöletébe kerültünk és a korgó gyomrok gyorsan orvoslásra kerültek. A tábor lakóit edzőink 4 csoportra osztották, az 1. és 2. gárdában a „nagyok” kerültek, míg a 3. és 4. csoportban a minik lettek kettéosztva. A negyed 9-es reggelit követően 9 órától az 1. csapat kapott ízelítőt a kézilabda edzés világából egészen fél tizenegyig Szilárd bácsi jóvoltából a mellettünk lévő hatalmas és ámulatba ejtő sportcsarnokban. Az utóbb feltüntetett időpontban csere történt a pályán és egyben az épület öltözőiben is. A 2. korcsoportos kézisek álltak edzésbe Attila bácsi irányítása alatt a déli harangszó megszólalásáig. Gondolom az olvasók is felfigyeltek arra az információ kiesésére, miszerint a „miniket”, vagyis a 3-4. csapatokat nem említettem. A reggelit követően a sokszor zajos jobbára ’95 és ’97 közötti születésű kisgyerekek Farkas tanárúr vezetésével legyalogoltak a mintegy 1 km-re fekvő strandra, hogy megismerkedjenek a strandkézilabdázás fortélyaival is. A két banda (úgymond), 1 órakor találkozott a belvárosi Béke étteremnél, ahol ismét jóízűt étkeztünk. A tisztes ebédet követően, ahogy szokták mondani fordult a kocka és a nagyok a Balaton-partra, míg a kicsik a szálláshelyre gyalogoltak vissza, ahol kemény, kimerítő edzést kaptak. Mialatt a parkettán zajlott a kézilabda tréning a Csokonai ÁMK intézményében, addig az 1. és a 2. gárda strandkézizett a magyar tenger partján.  A tikkasztó meleg ellenére mindenki odatette magát és hajtott, küzdött, ezzel is jobban összekovácsolódott a társaság. Egymásban barátokra és sporttársakra leltünk. Jó hangulatban, de fegyelmezetten visszaballagtunk a szállásra, ahol vacsorával vártak minket. Az étket elfogyasztva, a tisztálkodásé lett a főszerep. Végül 8 óra körül „Szilárdéknak” köszönhetően DVD-ről igen izgalmas, nívós és látványos kézilabda összecsapásokat nézhettünk meg. Az esti vetítést követően furcsa módon mindenki nyugovóra tért 11 óra környékén. Úgy hiszem, hogy ez az edzőink elismerése, nem másé. Remélem, hogy továbbra is ilyen jó érzéssel fogok írni az elkövetkezendő napjainkról. Végezetül, pedig csak egy röpke mondatot engedjetek meg, hogy leírjak:
 Ez Magyarország legjobb, legfantasztikusabb és legszórakoztatóbb kézilabda utánpótlás tábora!!!

Végel Tamás, táborlakó