9. Kézinyár (Keszthely)
Az események pörögtek tovább…
A
szerdai ébredést
követően a „nagyok” a strandkézilabdázásra lementek a keszthelyi
Balaton-partra, a „kicsiknek” pedig edzést vezényeltek trénereink.
Mindenki még
az előző napi eseményekről beszélgetett.
Szokatlan
módon igen
hűvösre fordult az idő, sajnos a kánikulai melegnek vége szakadt,
beborult és
hosszantartó esőzés következett. Szerencsére ez déltájt vált
véglegessé, addig,
még le tudtuk bonyolítani a strandolást. A délután folyamán
kettéosztott
pályákon, a szakadó eső miatt, a négy csoport két edzésben részesült.
Az esti
program, pedig a zenéé és az éneklésé volt. Ugyanis karaoke verseny,
együttes,
közös éneklés következett. Olyan veterán számok harsantak fel, mint
például:
Edda: Hűtlen vagy éppen Cserháti Zsuzsa: Porsche, szerelem, száguldás.
Csütörtökön, folytatódott a
kézinyár kupa, már nagyobb
iramban és élvezetesebb játékban. Az egész napos program fárasztónak
tűnt, de
belülről még sem volt az. Végül a
„nagyoknál” a „Kolbász” nevű gárda nyert 100%-osan (!), míg a
„kicsiknél” a
„Kézinyár” nevű alakulat tudhatta magáénak a képzeletbeli kupát. Az est
kvíz és
csoportos vetélkedővel folytatódott. Hat csapat került leosztásra, az
ügyességi, gondolkodtató és tehetség kibontakoztató feladatokra. Jó
hangulatba,
nagy szurkolással, és izgalmakkal a finisben a „lilák” bizonyultak a
legjobbnak. A
továbbiakban többen
elmehettek engedéllyel a balatoni nyárban egy kis sétára. Visszaérkezve
csodát
láttunk, kezdett tisztaság és rend uralkodni a szobákban, edzőink
felszólítása
miatt. Hajnali egykor már csend uralkodott a csarnokban, egészen
hajnalig.
Péntek – strandolás, búcsúzkodás, avagy egy év múlva
ugyanitt…
Korán
reggel beindult a
takarítás, rendezkedés, csomagolás, illetve a hangos porszívó hang.
Kijelenthetjük, hogy tisztaságban hagytuk el a Csokonai épületet, várva
a
lányokat a következő turnusra. A délelőtt még egy strandolással
egybekötött,
kellemes kézizést bonyolítottunk le. A közös ebédet már a búcsúzkodás
jegyében
folytattuk, majd a végső szedelőzködés a táborban. Mindenki szomorú,
letört
(fáradt), egy éven át szenvedtünk attól, hogy mikor lesz már nyár,
mikor jön el
július első napja, a kézinyár kezdése. Megéltük a rettentően jó kezdést
és a
még jobb folytatást. Sok barátot gyűjtöttünk, igen sokat bohémkodtunk,
nevettünk
és viccelődtünk, minden program élvezetes volt, játékos és szervezett. Köszönet
jár edzőinknek és minden olyan embernek, szervezetnek, támogatónak, aki
lehetővé tette a kilencedik kézinyár tábor leszervezését. Köszönjük
Attila bá’
és köszönjük Szilárd bá’. Jövőre ugyanitt, ugyanígy, remélhetőleg
együtt,
veletek!
Végel Tamás, táborlakó
KÉZINYÁR
